A megválaszolt kérdéseimet a tabletemen hagytam, amit azóta kölcsönadtam a testvéremnek, ezért most ugrunk egy nagyot (majd hozom a kérdéseket is) a mostani #spooktober-ben lássuk a paranormális élményeimet.

Ezt nagyon egyszerűen lezárhatnám, mert nincs, és nem is volt, és nem is tudnék semmit sem belehazudni ebbe a kategóriába. De volt egy a családomban ami igencsak nagyon megrázott mindenkit, ennek az átélője édesanyám volt.

2015 egy nagyon húzós év volt nálunk a családban. Drága nagyapám egyre rosszabbul lett, nem fizikailag hanem mentálisan. Nem tudta hol van, nem tudta hogy pontosan milyen évet írunk, néha 30 évvel korábban élt, és néha egy-egy pillanatra a jelenben volt. Bármennyire is tudtuk hogy ezzel nem lehet kezdeni, nem tudjuk visszarángatni a jelenben, próbáltuk, és tűrtük nagyon sokáig. Nem csak az a volt a legnagyobb gond hogy nem tudja hogy ki kicsoda, hogy hol van, hanem az hogy próbált is tenni az igazáért. A 80+-os nagypapám olykor egy 20 évest is megszégyenítő erővel rendelkezett, és bottal csoszogás helyett, simán átugrotta a 2 méter magas kerítést, és nemes egyszerűséggel világgá szaladt.

Szeptember környékén, amikor már mindenki mentálisan kikészült, nekem és a testvéremnek már szeptember végén megvolt az éves hiányzás, a szüleim sem tudtak több szabadságra jönni, és nagymamám sem bírt vele (fizikailag esélytelen volt, és sajnos őt gyötörte meg a helyzet a legjobban mentálisan is). Szóval hosszú mérlegelés után, szakemberekre bíztuk..

Egy szép novemberi napon történt hogy édesanyám azt mesélte hogy a papóval álmodott, hogy szépen felöltözve, öltönyben a hátán hozta kora reggel a karácsonyfát hozzánk. Amúgy már jobban volt, tudták kezelni a helyzetet, sűrűn látogattuk, sokszor haza is hoztuk volt hogy napokra is. Anyukám egyre többet álmodta ezt. Már ő is kicsit megszállottá vált, és már tudatosult benne, papó nem marad velünk karácsony után.

Jött a december vége, hirtelen sokkal rosszabb lett a helyzet, és december 24-én hajnalban nagypapám elhunyt.

Nagyon tetszik a minimalizmus de.. én és az életmódom nem tudunk hozzá igazodni, nem is szeretnénk, szóval csak távolról gyönyörködünk benne. Jövőbeli otthonomat mégis a minimalista otthonokból merítem, és apró téglákból rakom össze mert szerintem remek elemeket tartalmaz.
A színek, a formák összezsúfolva, a helységek legyenek tele élettel. Minden négyzetcentimétere legyen kihasználva, minden egyes sarkot tudjak mire használni. Bár elméletben elbővül egy 30nm-es helység középen egy négy fős ebédlőasztattal és egy képpel a falon, de mégis legyenek színek, legyen élet abban a helységben amiben étkezem. Legyenek képek, növények, tálaló stb.. legyen zsúfolt, mégis kényelmes.

Legyenek műtyűrök és kütyük, a nappaliban a dohányzóasztalon ne egy instagramra illő váza virág legyen, hanem minden, amivel egyszerűbb és könnyebb lehet a helységben eltöltött idő.

Sok minimalista lakásos dolgot fogok hozni, mert tényleg, elméletben IMÁDOM. Szeretnék nektek téglákat mutatni, ha téglának értelmezitek, ha kerek egésznek. A sorozat további részeit a HomeDecor tag alatt fogjátok megtalálni.

És milyen messze vagyok a saját álomotthonomtól? Hát, napról napra közelebb.

Köszönöm a kihívást Kathryne-nek, először a saját feladatommal kezdeném, a bővebben felírat után térnék ki arra hogy mi ez a kihívás pontosan.

Közeleg. Amikor elkezdődik az ősz mindenki emiatt van lázban. Én szeretem-e? Hogy nekem mit jelent? Érzelmileg semmit. A szememnek tetszik amit látok, szépnek gondolom. A motívumokat a jelképeket, a színeket és a hangulatot. De nem az enyém, én nem ebben nőttem fel, és nem is hiszem hogy bele tudnék szokni, és azt sem hiszem hogy majd a gyermekeimnek át tudom adni az ünnep igazi hangulatát. Mert nálunk nincs. Kifejezetten szórakoztató a töklámpás faragás, a sötét és a narancssárga. Mindez az őszi borongós, de még színpompás környezetbe ültetve. Szeretem nézni a Halloween-i craftokat, a jelmezeket, a sminkeket, a rémisztő sütiket, a kreatív töklámpásokat, képeket ahol a kerteket, házakat, vagy bulihelyszíneket díszítenek. Szerintem a Halloween-nek sokkal nagyobb kelléktára van díszítés terén mint a Karácsonynak.

Az egész ünnep, az egésznek a hangulata átszelt egy hatalmas óceánt, és itt kopogtat az ajtónkon. Szóval elképzelhető hogy majd a gyermekemmel ünnepelnem kell ezt. Korábban utána olvastam kicsit jobban, hogy ilyenkor pontosan mit is ünneplünk. Csodálatos története és hagyománya van, melyre nyúló gyökerei. Viszont ezek a gyökerek nem szelték át az óceánt, számomra nincs meg a miértje hogy miért ünnepeljem.

Szóval én csak távolról gyönyörködöm az ünnep képi világában, és ezt az időszakot az elhunyt szeretteimnek szentelem.
(Igen tudom hogy ezek különböző ünnepek, különböző napokon, de  nálunk ez egy hosszabb program)

Kicsit frissítettem a design-on, bár annyira nem lett az én világom. A kódon kéne dolgozni, elég sokat. Most túl egyszerű ahhoz képest amit szeretnék, de sajnos annyira nem is értek hozzá mint kellene, és az elképzeléseimhez hasonlót sem találtam amit minimálisan belakhatnék. Így cseréltem egy hátteret, és kapott az oldal egy új logót, és a többin majd dolgozom.

Köszönöm hogy jelentkeztetek a táblaversenyre! Izgultam hogy mit csináljak az egyszem versenyzőmmel, úgy nem fogom elindítani, most már 3-al mindenképpen elfogom. Viszont 1-2 hetet még várnék az eredményhirdetéssel, és addig még próbálom hirdetni, hátha valakinek még befut. Szóval gyertek jelentkezzetek!

Kicsit sűrű volt az elmúlt 1-2 hét ezért is jöttem ritkán bejegyzésekkel, ne nyugi, semmi esetre sem adtam fel, tele vagyok jobbnál jobb ötletekkel és alig várom hogy megmutathassam őket! Nagyon köszönöm az eddig látogatottságot, és a visszajelzéseket, igazán jól esik ez a kezdeti löket, remélem meg is marad.